xDD ~ ez elég furcsa lett.. :D

Eszméletlenül feküdtem, a szakadék szélén. Láttam a testem, miközben a mennybe szálltam fel. Hogy haltam meg? Remek kérdés… Nem tudom.

Egyik pillanatban azt látom hogy elütik, másik pillanatban már magamat látom. Amint a szívemen fekszek, mely ketté van törve. Ez csak illúzió, de az hogy kettétört a szívem, tényleg megtörtént. Azért haltam meg, nem?

Vissza tudnék még mászni a testembe, hogy lássam az ő halott testét, utoljára… de az túl nagy fájdalommal járna. Inkább hagyom hogy elfújjon a szél, messzire tőle. Hogy felmenjek a mennybe ~ ha az létezik…

Nekem a pokolra kéne mennem… Én vesztem össze vele ! Én kezdtem ! ÉN ! Én tehetek róla!

Istenem kérlek! Ne vegyél magadhoz! Én a pokolra szeretnék kerülni! Minden az én hibám! kérlek!

- Nem. túl értékes a lelked. Túl sokat vesztenél. Ilyen tiszta lelket soha nem láttam még.- szól vissza… Isten? valószínűleg.

- Értékes? ÉRTÉKES? EZ NEKED ÉRTÉKES? MIATTAM HALT MEG ! ÉN TEHETEK RÓLA!

- Nem, erről nem te tehetsz. Az autós tehet róla. Ő miatta van, mindez. De előbb- utóbb bekövetezett volna.

- Előbb – utóbb? – nem bírtam több szót kinyögni…

- Igen, ez így volt elrendelve. És most kérlek gyere hozzám! Itt vannak a rég elhunyt ismerőseid!

- Elő volt rendelve…-dadogtam. – nem nem lehet…

- Kérlek gyere most már! Itt van ő is.

- Mit keres itt?

- Meghalt. Ő azonnal hozzám jött, te meg habozol. Gyere! Már látni akar.!

~

Azóta minden jól megy itt a mennyben... Olyan az élet mint lent… csak már nem lehet meghalni. ~