Rémülten feküdtem a padlón. Nem bírtam mozdulni… H is tudtam volna, hiszen minden porcikám fájt, és vérbe feküdtem. De miért ? Mi történt ? Alig kaptam leveegőt. Fájdalom nyilallt a nyakamba, majd minden porcikám megremegett.
-Aú!- rátaláltam a hangomra. Égett a torkom. Mikor a szemem végre kinyílt, sötétséget láttam, de a hangyányi halvány fénybe is láttam, h a tágas terem tele van vérfoltokkal. És akkor bevillant…
-Finom uzsi leszel ! – szólt az ismerős gyengéd hang – elhitted mi ? Minden ilyen gyenge kislány beveszi. – arcán gúnyos mosoly jelent meg, Megfogta remegő testem és a falhoz vágott. A lábamat egy üvegszilánk elvágta. Ekkor megsebzőm rám ugrott, közbe szemfoggai megnőttek, mellyel feltépte nyakamon a bőrt, és szívni kezdte a vérem. Utána minden elhomályosult… És most vagyok itt. Értetlenül, tele kérdésekkel. De ezek most nem olyan lényegesek… Azt kellett kitalálnom hogy jussak ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése