idézeteeek ~

- Feleljen! - mondta mély, dudorászó hangon Szindbád. - Szeret?
- Nem tudom - szólalt meg a leány. - Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit tudok, hogy mióta nálunk volt, azóta sokszor, ha nem aludtam éjszaka, a fejemet a kezembe fogtam, és úgy ültem az ágyban. És csak akkor aludtam el, amikor a névjegyét a párnám alá tettem. A párnára az arcomat nyomtam, és jólesett csendesen, hosszasan sírdogálni. A könnyek végigfolytak az arcomon, és lassan álomba ringattak.

Nevének csengése elszabadított bennem valamit, ami vadul marcangolta a belsőmet - akkora fájdalom tört rám, hogy elállt tőle a lélegzetem, és magam is meglepődtem irtózatos erejétől.

Két szerelmes állt a sötét éjszakába, szemüket az égboltra szegezve.
-Hullócsillag. - súgta a lány a fiú fülébe.
-Kívánj valamit!
-Ennél többet, már nem lehet.

Ahogy ott aludtál, egyszer csak kimondtad a nevem. Olyan tisztán, hogy azt hittem felébredtél. De aztán nyugtalanul forgolódni kezdtél, újra a nevemet motyogtad és felsóhajtottál.Az érzés, ami elöntött erős volt, annyira, hogy megijedtem tőle. És tudtam, hogy többé nem tudom eljátszani, hogy nem veszek rólad tudomást...

idézetes kedvem van. azokat olvasok + zene. ;) hajat kellett mosnom, úgyhogy hamar lefürödtem. végig gondolkoztam, másik világba gondoltam magam, és mikor végeztem, nem volt semmi rossz érzés. mert nekem most boldog az életem. olyan, amire régen mindig vágytam. igen. olyan.
hó, esiik hóó ! maradj így kérlek!
( L )